Testvéri kötelékben

A gyülekezetek életében vannak pillanatok, amikor a mindennapi szolgálat feladatai háttérbe kerülnek, és helyet kap a csend, az elmélyülés, az egymásra figyelés. Az egyházi szolgálat ugyanis nem csupán döntésekből, szervezésből és felelősségvállalásból áll, hanem hitből, közösségépítésből és lelki megújulásból is táplálkozik. Három református - a rákospalota-óvárosi, a túronyi és temesvár- gyárvárosi - gyülekezet presbiterei és tisztségviselői számára a Pécsett közösen eltöltött csendes hétvége lehetőséget teremtett arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok forgatagából, közelebb kerüljenek Istenhez és egymáshoz, a lelki feltöltődés mellett egymás tapasztalataiból is merítsenek, és megerősödve térjenek vissza vállalt szolgálatukhoz. Nt. Pétery Schmidt Zsolt rákospalota-óvárosi beosztott lelkész kalauzolásával, a résztvevők a Jób könyvében foglalt ígei üzenetek megértésével, helyes értelmezésével tekinthettek saját életük belső tükrébe, mert Jób hite és Istenhez való mindenek feletti ragaszkodása példa a mindenkori hívő ember számára. Az imaalkalmak különleges hangulatában érezhették a résztvevők Isten közöttük való jelenlétét, érezhették kisugárzó szeretetét és kegyelmét. És - meggyőződésem szerint - ezt a felemelő érzést mindannyian hazavitték és a saját gyülekezeti közösségükben újraélték, átadták környezetüknek. A pécsi csendeshét különleges hozadéka volt a városközpont, a székesegyház és más történelmi helyszín meglátogatása, illetve rendkívüli és egyedi élményt biztosított Túrony Árpád-kori templomában részt venni a nt. Hanvay Zoltán parókus lelkipásztor szolgálatával megtartott istentiszteleten. A sokszázéves, sok viszontagságot látott falak közötti szakrális térben az Íge a megmaradás, Isten megtartó, oltalmazó szeretetének üzenetét közvetítette.

Számunkra, akik a bánsági szórvány körülményei között szolgáljuk a magyar megmaradás ügyét, különösen időszerűnek hangzottak és sokáig visszahallottuk a lelkipásztor szavait.