Istentisztelet és Közösség

Történetünk

A temesvári reformátusságban 1989 utolsó hónapjaiban, majdnem száz év után merült fel ismét komolyan a templomépítés gondolata. A Tőkés László ügyével szolidaritást vállaló egyháztagok lelkipásztoruk vezetésével ellenálltak a kommunista szolgálatba szegődött püspöki önkénynek. Egyszerre maguk mögött érezték nemcsak a reformátusok és a magyarok, hanem a város román ajkú többségének és más felekezeteinek támogatását is.

A szimpátiatüntetés diktatúraellenes népfelkelésbe torkollott. A diktatúra megbukott, a város fellélegzett, és szárnyra keltek a református álmok is.

A hívek templomot akartak: fehéret és tornyosat, amilyet mindig szerettek volna, de a mostoha történelmi körülmények között addig nem építhettek. Olyan templomot, amely úgy állít emléket a forradalomnak, hogy közben a jövőt szolgálja.

1996-ban az akkori városvezetés telket adományozott az egyháznak. Makovecz Imre világhírű építész elkészítette a szimmetrikus épületegyüttes látványterveit. 1999 tavaszán Gazda István lelkipásztor vezetésével megalakult az Új Ezredév Egyházközség, amelynek presbitériuma vállalta a nagyszabású terv megkezdését.

A hívek egy emberként álltak a kezdeményezés mögé. Munkával, adományokkal és sok imádsággal szolgálták közös ügyünket. Más vallású testvéreink is támogatták a kezdeményezést, és mindvégig magunk mögött tudtuk Tőkés László püspök támogatását.

Sok lehetséges eszközt megragadtunk. Képzőművészeti aukciókat is szerveztünk, amelyekre magyar és román művészek egyaránt felajánlották alkotásaikat, hogy az árverések bevételével támogassák az építkezést. Az épületegyüttes mögött olyan összefogás alakult ki, amely meghaladta a felekezeti és nyelvi korlátokat.

Az építkezésről

Amikor elkezdtük az építkezést, a ma már felnőtt, akkor három-négy éves kisgyermekek szavaltak szabadtéri istentiszteleteinken.

Kezdettől fogva komoly segítséget jelentett a lelkipásztornak Dr. Földváry Attila szakmai támogatása és intenzív munkája.

Az első kapavágásra 1999. november 3-án került sor. Főként az első Orbán-kormány támogatásával elkészültek az épülettestek alapjai, és az egyik szállásépület félkész formában tető alá került.

2013-ban magyar–román határon átívelő európai uniós pályázatot nyertünk, amelyből befejeztük a másik szállásépületet. Az épületet 2014. június 28-án avattuk fel.

2017 nyarától újabb lendületet kapott az építkezés. A Szórvány Alapítvány segítségével egy román–szerb határon átnyúló, egyház-zenei tematikájú európai uniós pályázatot nyertünk. Ennek keretében felépült a Kamarakoncert-terem épülete, amelyet 2019. május 26-án avattunk fel. Ettől kezdve az építkezés szakmai irányítását Dr. Boros József építőmérnök vette át.

Ezzel egy időben a Magyar Kormány is újból segítségünkre sietett: 2016 decemberétől több részletben jelentős támogatást nyújtott. Ebből először a magyar–román pályázat keretében elkészült ökumenikus szárny alagsorában valósítottuk meg régi álmunkat, a Magyar Klubot. Ezt követően a már régen tető alatt álló szállásépület szobáit falakkal választottuk el, befejeztük, felszereltük és bebútoroztuk. Ebben a szárnyban nyolc vendégszobát alakítottunk ki a már meglévő öt mellé.

A kormánytámogatás legnagyobb részét a templomnak, a Központ fő elemének felépítésére fordítottuk. A két, 40 méter magas toronnyal ékesített épületet 2019. december 15-én avattuk fel.

Tudatában vagyunk annak, hogy egy gyülekezetet önmagában egy építkezés – még ha különleges és nemes rendeltetésű is – nem tarthat életben. Ezért igyekszünk a Központot és a közösséget élettel megtölteni. Az épülő Központ elsőként elkészült szárnyában 2009-től tartottuk istentiszteleteinket.

A Magyar Klubban számos kulturális eseményt szervezünk, a Kamarakoncert-teremben pedig a zenei élet kap otthont. A templom alagsorában 150 fő befogadására alkalmas Rendezvényterem található, a folyosókon pedig képzőművészeti alkotások kaptak méltó helyet.

A Konferenciaterem 2026 tavaszán készült el. Az alagsorban magyar étterem működését tervezzük, az emeleti szinten pedig a Banatica Könyvtár kap helyet olvasóteremmel. Itt őrizzük Méliusz József (1909–1995) és Balogh Edgár (1906–1996) jeles temesvári írók hagyatékát is.

Köszönjük a Magyar Kormány eddigi támogatását, és reméljük, hogy a közeljövőben teljesen befejezhetjük az Új Ezredév Református Központ építését.

Gazda István lelkipásztor

Céljaink

A református egyházban a hit és a kultúra a reformáció óta mindig együtt járt. Mivel református népünk jelentős része nem anyanyelvi közegben él, egyházunk közéleti és különösen kulturális szerepe ismét megerősödött. Ehhez a szolgálathoz szeretnénk társulni.

A hitépítés mellett kulturális alkalmakat is szeretnénk teremteni Temesvár és a bánsági magyarság számára. A zene, a képzőművészet, a klubtevékenységek és a gyermekprogramok egyaránt céljaink között szerepelnek, és kiegészítik a gyülekezetépítést.

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31)

Gyülekezetünk

A gyülekezet 1999-es megalakulásakor két érték birtokába került. Az egyik a Negruzzi utcai, rossz állapotú imaház volt, a másik pedig a remény, hogy hamarosan kiköltözhetünk innen, és megfelelő körülmények között élhetjük közösségi életünket.

Gazda István lelkipásztor a címtár alapján minden családot felkeresett, és ezzel elkezdődött a gyülekezetépítés. Megalakult a presbitérium, nem sokkal később pedig a kórus és a vasárnapi iskola is.

Az imaházban nagy segítségünkre volt a néhai Naggyörgy Ida, Iduka néni, aki önzetlenül és díjmentesen vállalta a takarítást, a fűtést és a kántori szolgálatot.

A presbitérium főgondnoka Makkai Zoltán lett. A kórus vezetését Szabó Gabriella zenetanárnő vállalta, a vasárnapi iskolát pedig Kovács Ibolya és Makkai Barbara tanítónők vezették.

Rövid időn belül kialakult az önkéntes munkát végző közösség is, amelynek elsősorban a presbiterek, barátaik és maga a lelkipásztor voltak a tagjai. Közös munkával használhatóvá tettük az imatermet, barátságosabbá az udvart, és újjáépítettük az életveszélyessé vált kerítést. A régi, korszerűtlen és nedves épületben azonban az új helyszínre való átköltözésig folyamatosan akadt javítanivaló.

Az építkezést végigkövette a KÚT című gyülekezeti lap. Szerkesztője Gazdáné Mátyus Melinda volt, aki 2000 és 2004 között az Új Ezredév Egyházközség második lelkipásztoraként szolgált.

Ünnepeken rendhagyó, szabadtéri istentiszteleteket szerveztünk, amelyekre a gyülekezet lelkipásztora vendéglelkészeket hívott. A konfirmációkat is szabadtéren, a templom födémén tartottuk. Egy fiatal pár ugyancsak a kopár betonfelületen fogadott örök hűséget egymásnak.

A presbitérium

A gyülekezet élén állt, kezdettől fogva. Nem hagyományos módon alakult, nem egy olyan gyülekezet választotta, amely előtt évekig példás, keresztyén életet mutathattak volna, hiszen a gyülekezettel teljesen egykorú a Presbitérium. Fordított sorrendben alakulgatott minden: presbiterek a gyülekezeti tagokkal együtt tanulták: mit jelent egy új gyülekezet élén szolgálni, beletanulni a feladatokba, segíteni a lelkipásztornak feltérképezni a híveket, közmunkázni az életveszélyes imaház biztonságossá tétele érdekében. A presbitereink utólag bizonyították be, hogy a megelőlegezett bizalmat megérdemelték.

Az első Presbitérium tagjai: Makkai Zoltán főgondnok, Bíró László Zsigmond gondnok, Személy Klára, Bodnár Sarolta, Sepsi Béla, Furinda András, Vetési Zoltán, Bíró Tibor.

Pótpresbiterek: Péter Enikő. Azóta is töretlen ez a közösség, ha nem is presbiterként, de gyülekezeti tagként majdnem mindenki örömmel szolgál, résztvesz különféle tevékenységeinkben.

Péter Enikő férjével és kislányával Magyarországon él, tőle is érkeznek hírek, az ő házasságkötésük a templomfödém csupasz terében volt és mint ilyen, egyedi alkalom volt, mindannyiunk számára rendkívüli élmény.

Akik az évek során még Presbiteri tisztséget viseltek: Cioráné Csepei Erzsébet, Fazekas András, Dózsa Sámuel, Erdei Lajos-Árpád, Dr. Kása József, Oláh István, Palicsák Ilona, Szabó Csaba-Oliver presbiter és gondnok, Szabóné Szávits Gabriella, Téglásy Sándor-Gábor, Viczéné Ciolac Éva.

A jelenlegi Presbitérium: Makkai Zoltán főgondnok, Kindle János gondnok.

Presbiterek: Bíró Tibor, Fazekas Mária, Furinda András, Isopescuné Tóth Emma, Kovács Ibolya, Lehőcz László, Szabó Dezső, Szabó Péter, Szórád István, Vetési Zoltán.

Pótpresbiterek: Fekete Julianna, Kenderesi Ferenc, Szép Mózes, Tóth Ildikó.

Ennek a Presbitériumnak is rendhagyó feladatai vannak: szintén egy mozgásban lévő gyülekezet élén áll, egy olyan gyülekezet élén, amely egy nagyobb közösségért, a bánsági magyarságért áldozatokat hoz. Az épületegyüttes alakul, ez természetszerűen visszahat közösségünkre. Hol a határ a gyülekezeti élet és a magyar kulturális és közösségi élet között?

Ha szeretnénk, hogy minél színesebb és mozgalmasabb élet alakulhasson a Bega-parti épület falain belül – támogathatjuk a közösséget, téglajegyek vásárlásával, részvételünkkel vagy akár fizikai segítséggel. Mindenki megtalálhatja a maga eszközeit.

Az Új Ezredév Kórus

Az új, fiatal gyülekezet lendületét énekre is megpróbáltuk lefordítani. Hála Istennek, Szabó Gabriella zenetanárnő vállalta a kórus vezetését, így 2000 októberében megalakulhatott a kórusunk.

Elsősorban a szabadtéri istentiszteleteket tette a kórusének ünnepélyesebbé, de különböző zenei fesztiválokon és más gyülekezetek ünnepi alkalmain is énekeltek. Más településekre, magyarországi és délvidéki helyszínekre, valamint a Rákospalota–Óvárosi testvérgyülekezet templomába is ellátogattak, ahol énekkel szolgáltak.

2025-ben, 25 év elteltével a kórus vezetését Ciurtin Viorel orgonaművész, templomunk kántora vette át, aki továbbra is szeretettel foglalkozik a kórussal.

1 / 22

Vasárnapi iskola

Az istentiszteletre látogató szülők számára a gyermekfoglalkozás szinte a kezdetektől fogva nagy segítséget jelent. A gyermekekkel a szomszédos teremben pedagógusok foglalkoznak, miközben a szülők részt vesznek az istentiszteleten.

Jelenleg Kovács Ibolya vezeti a foglalkozást, ahol az idelátogató gyermekek énekeket és bibliai történeteket tanulnak.

Bábkör

A bábkör 2014-ben, az uniós építkezés évében indult, szinte az építőtelep közepén, és 2021-ig működött. A foglalkozást elsősorban művészeti tevékenységként értelmezték, amelynek keretében élvezhető, kerek előadásokat hoztak létre. A tevékenységet nem drámapedagógiai szempontok határozták meg.

A foglalkozást Gazdáné Mátyus Melinda lelkész vezette. Első előadásuk Kolozsvári Grandpierre Emil „Kikből lettek az ország nagy fiai” című meséjének színpadi feldolgozása volt.

Nőszövetség

A gyülekezet Nőszövetsége 2020. október 10-én tartotta alakuló ülését. A későbbi lelkipásztori beszámolók a nőszövetségi tagok közösségépítő és szeretetszolgálati munkájáról számolnak be: részt vállaltak az ünnepi készülődésben, az idős és beteg gyülekezeti tagoknak szánt karácsonyi csomagok összeállításában, valamint nőszövetségi találkozókon. A jelenlegi programokról és kapcsolattartásról a lelkészi hivatal ad tájékoztatást.

Bibliaóra

A gyülekezet programjában bibliaóra is szerepel. Ezen alkalmakat hetente csütörtökönként 11 órakor tartjuk.

Egyházi turisztikai kiadványaink

Három színes, tájékoztató jellegű, hiánypótló kiadványt jelentettünk meg az uniós építkezés másfél éve alatt.

1. Egyházi turisztikai útvonalak Temes megyében

2. Vallási turisztikai útvonalak Csongrád megyében

3. Új egyházi turisztikai helyszínek Temes és Csongrád megyében

Gyülekezetünk krónikája – a lelkészi jelentések

Gyülekezetünk tagjaival és az érdeklődőkkel szívesen osztjuk meg a nálunk történteket, hogy minél jobban beleláthasson mindenki a nálunk zajló élet sokszínűségébe. Ennek talán leghűbb és legrészletesebb lenyomatai a presbitérium által jóváhagyott és a gyülekezeti közgyűlés által évente elfogadott lelkészi jelentések.

KÚT és kiadványok

A KÚT 1999-ben indult, Gazdáné Mátyus Melinda szerkesztésében, Makkai Zoltán tördelésével. Kezdetben évi hat számban jelent meg. A lap a gyülekezet életét és az építkezést krónikázta, és hitbeli, illetve kulturális írásokat is közölt. Az Európai Unió által támogatott építkezési időszakban a KÚT második szakasza magyar és román nyelven, ökumenikus szemlélettel jelent meg, Farkas Melánia tördelésében.

Három egyházi turisztikai kiadvány is készült: «Egyházi turisztikai útvonalak Temes megyében», «Vallási turisztikai útvonalak Csongrád megyében» és «Új egyházi turisztikai helyszinek Temes és Csongrád megyében». Ezek a kiadványok a központ és a régió egyházi turisztikai kapcsolatait mutatták be.

További nyomtatott anyagok közé tartozott egy adománygyűjtő lap, egy művészeti aukció katalógusa, valamint a 2014-es F épületavatóra készült bemutató kiadvány.